Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Grimm Café

2015. március 25. - Herczeg Zsófi

Vajon kisgyerekként hogy lehetett kielégítő zárlat minden mese végén az a frázis, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”? A kacifántos és izgalmas kalandok után ilyen egyszerű lett volna minden? Minél idősebb lettem, annál cinikusabban olvastam/néztem újra gyerekkorom kedvenc meséit és a barátokkal viccelődtünk azon, milyen sors várhat a házimunkához szokott Hamupipőkére a kastélyban, milyen felnőtt válik a boszorkánygyilkos Jancsiból és Juliskából, de a nyáron tartott Disney-maratont is végignevettük a „tapasztalt” felnőttként borzasztóan naivnak tartott dialógusokon, problémákon és megoldásaikon (a szexuális töltetű dalszövegekről nem is beszélve). Az első sokkot és felismerést, hogy egy mese nem csak boldogsággal érhet véget, Hans Christian Andersen Kis hableányának 1975-ös japán adaptációja okozta, ami már vizuálisan és akusztikailag is roppant nyomasztó volt. Később jöttek az élőszereplős horrorfeldolgozások (Hófehérke – A terror meséje (1997), Dér Jancsi (1997)), amik már végképp kizsigerelték a varázslatos gyermeki fantázia ártatlan világát és megismertettek olyan történetekkel, amiket inkább kihagynak a mesekönyvekből (például a Rumpelstilskint). Valószínűleg a Shrek-franchise volt az, ami gyermekbarát és felnőttkompatibilis módon széles körben ötvözte a klasszikus mesék és azok kiforgatásának, újragondolásának egyvelegét, és a második résztől már a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” végkifejletre mutattak alternatívát. A köztévén is futó sorozat, az Egyszer volt, hol nem volt is ezt a szálat követi, nem csak a tündérmeséket és azok ismert befejezésének utáni időszakát, de a híres mesehősök életének összefonódását és azok egymásrautaltságát, közös életterét is megjeleníti, ráadásul ezt a mesevilágot át is emeli a jelenkorba, ahol csak apró jelzések utalnak arra, hogy a közismert gyerekmesékből melyik-melyik karaktert testesítik meg.

Szirmai Márton, akinek Minimál c. filmje elnyerte a 4. Rákospalotai Rövidfilmszemle (RÖFI) közönségdíját, is ehhez nyúlt Grimm Café című animációs rövidfilmjében, amiben Hófehérke és a hét törpe, Jancsi és Juliska, Piroska és Hamupipőke történeteinek elmeséletlen időszakát mutatja be a maga humoros és sokszor keserédes módján, aktualizálva a jelen kor politikai és társadalmi, megélhetési és szociális problémáival. A háttérben feltűnnek más híres mesék szereplői is, akár a három kismalacra, a brémai muzsikusokra, a Csipkerózsikára vagy Holle anyóra gondolunk. A hősök kissé kiábrándultan, de őszintén mesélik el, mi történt velük, elég pár pillanat, hogy az apró (és sokszor ironikus), de jellegzetes mozzanatokból rájöjjünk, kiről van szó.

A Grimm Café a 2013-as KAFF versenyprogramjában a gyerekzsűri díját kapta.

GRIMM CAFÉ from szirmai on Vimeo.

Az írás eredetileg a Hetedik sor közepe című oldalon jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr637270349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.