Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Több vásznat a kicsiknek

2015. március 16. - Herczeg Zsófi

A Michael Fassbender főszereplésével készült, tavaly július végén bemutatott Frank kísérőfilmje Bucsi Réka többszörösen díjazott diplomamunkája, a Symphony no. 42 volt. A szeptember 25-én mozikba került Szabadesés is kapott egy kísérőt: Tóth Luca A kíváncsiság kora című, szintén számos díjjal jutalmazott animációs alkotása volt látható látható Pálfi György legújabb mozifilmje mellett. Ezzel vajon előkerül egy rég kikopott szokás, a kísérőfilmek vetítése a magyar mozifilm-forgalmazásban?

s42.jpg

Tavaly augusztus elején pályázatot írt ki a KMH Film és a Vertigo Média maximum 10 perces rövidfilmek készítésére, melyek közül a legjobb alkotást Pálfi György Szabadesés című filmje előtt vetítették. A nyertes a MOME animáció szakán, később a londoni Royal College of Art mesterképzésén diplomázott Tóth Luca A kíváncsiság kora című filmje lett, mely az Annecy filmfesztiválon különdíjban is részesült.

Bucsi filmjének moziban történő bemutatása, kísérőfilmmé avanzsálása is meglepetés volt, az augusztusi kiírás után viszont már felmerül a kérdés, hogy esetleg mégis látnak potenciált a mozifilm-forgalmazók a magyar (animációs) rövidfilmek kvázi double feature-ként való vetítésében?

Rövidfilmek és diplomamunkák leginkább csak fesztiválok (Friss Hús, Titanic Filmfesztivál, Magyar Filmszemle, Primanima) vagy különleges vetítések (a Magyarhangya programjain, vagy legutóbb az Uránia Filmszínházban az egyhetes 100 éves a magyar animáció vetítéssorozatán), esetleg filmklubok (Pest megér egy estet, Filmestészta) keretein belül láthatóak, nemcsak rövidfilmes blokkokban, hanem kísérőfilmként is. A Symphony no.42-t például a Titanicon a Lovak és emberek című izlandi film mellett vetítették. Így a nagyközönséghez maximum televízióban vagy interneten juthatnak el, már ha megvásárolják a jogokat, illetve elérhetővé teszik az alkotók. Előbbire egyre több példát látunk (M. Tóth Géza: Mama, Glaser Katalin: Három nagymamám volt), de utóbbival is sokszor lepnek meg minket a készítők: Vácz Péter például 2013 karácsonyán pár napra elérhetővé tette Nyuszi és őz című, több mint 70 díjjal jutalmazott rövidfilmjét, de Szirmai Márton Grimm Café-ja is egy hétig volt látható tavaly január elején egy videomegosztó oldalon (azóta már teljes hosszában megtekinthető). Hiszen ha fesztiváloztatni szeretnék az alkotók, hogy filmjük minél több szakmai elismerésben, illetve díjban részesülhessen, addig nem lehet megosztani a világhálón.

Symphony no. 42 - teaser from Reka Bucsi on Vimeo.

A korábbi példákban animációs (a Mama esetében részben animált) rövidfilmeket említettem, nem véletlenül, hiszen ha kísérőfilmekről van szó, valószínűleg mindenkinek a Pixar rövidfilmjei jutnak eszébe. Az animációs stúdió sikeresen rászoktatta a közönséget a kidolgozott és mély tartalommal bíró, gyerekek és felnőttek számára is élvezhető rövid alkotásokra, amik olykor maradandóbb élményt okoznak, mint maga a főfilm (mint például az Egy bogár élete előtt játszott Geri sakkozik). Ezek a filmek általában egy geg (Nippfelkelés, Egyszemélyes zenekar, Presto) vagy egy érzékenyebb emberi probléma (Kissé felhős, La Luna, A kék esernyő) köré épülnek, és olyan módon vannak kidolgozva, ami a multiplexekbe járóknak, de a művészibb igényűeknek is szórakoztató.

a_kivancsisag_kora_03.jpg

A Symphony no.42 és A kíváncsiság kora vizuális, akusztikai és narratív szempontból is a szürreális, a fősodorbeli filmek konvencióit felrúgó, jóval elvontabb utat célozza meg amellett, hogy ugyanúgy az univerzalitásra törekszik, mint Pixar-társai. Ezek hangulatukban – akárcsak a Pixar-művek – igazodnak a nagyfilm érzelmi és képi világához, mondhatni ráhangolják a nézőt. Bucsi szubjektív, asszociációk által összekapcsolt jelenetekből álló rövidfilmje jól illik a Frank valóságon alapuló, komoly (művész)létbeli kérdésekkel foglalkozó, de a papírmasé fej által mégis őrületes és humoros, az érzelmi dinamika által formált cselekményéhez. Tóth Luca animációs rövidfilmjéről pedig egyenesen azt mondta Pálfi György (aki a Szabadeséssel a Taxidermia után egy újabb groteszk és szürreális formába öntött társadalomkritikát tár a néző elé), hogy szerinte bátrabb alkotás, mint az övé. Kis érdekesség, hogy a Csillagok háborúja első (vagyis negyedik) része előtt Reisenbüchler Sándor kollázstechnikával készült Pánik című, a jövőbeli technokrata civilizáció nyomasztó világáról szóló animációját adták a mozik.

Igaz, hogy míg a Pixar-filmek a multiplexek, a Frank és a Szabadesés művészmozik műsorát bővíti, így nyilvánvaló a tematikabeli különbözőség és a bátrabb művészi elemek használata. Az előbbinél a reklámok és a bemutatók vesztegetik az ember idejét, utóbbinál viszont egy 10 perces alkotással lehet gazdagabb a filmre jegyet váltó néző. A frissen diplomázott alkotóknak hatalmas lehetőség nemcsak nagyvásznon, de nagyközönség előtt is bemutatni munkájukat, amivel a nagyjátékfilmek árnyékában tengődő rövidfilm presztízsét is növelhetnék.

The Age of Curious (trailer) from Fakt 13 Visual Lab on Vimeo.

Az írás eredetileg az ELTE-BTK kari lapjában, a PBÚ-ban jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr457267769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.