Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

A rajzfilmfigurák mindig ott vannak, ha szükség van rájuk

Mesés élet kritika

2016. szeptember 26. - Herczeg Zsófi

Az idei Oscar-gálán Louis CK adta át a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó díjat, amihez hozzátette, hogy ez az egyetlen kategória, amely képes megváltoztatni az alkotó életét. Mert míg a többi kategória jelöltjeiről mindig beszélnek az emberek, addig ennek a szekciónak a győztese sosem gazdagszik meg és nem fogják a filmjét sem emlegetni, ez az Oscar-díj lesz a lepukkant otthonának ékköve. Épp egy ilyen Oscar-díjat nyert 2010-ben Roger Ross Williams a Music by Prudence című rövid dokumentumfilmjével. Erre az alkotására meglehet, hogy nem fognak sokan emlékezni, viszont a Mesés élet című legújabb filmje minden bizonnyal sokakban maradandó élmény lesz, nem csoda, hogy megannyi fesztiválon közönségkedvenccé vált.

life_animated_goofy.jpg

A Mesés élet valójában egy coming of age történet, mely egy amerikai srác, Owen Suskind felnőtté válását meséli el, akit hároméves korában autizmussal diagnosztizáltak. Hároméves koráig Owen élete éppen olyan volt, mint bármilyen más középosztálybeli gyereknek: egy szép házban élt odaadó szüleivel, a bátyjával rengeteget néztek Disney-filmeket, sokat játszottak együtt és fedezték fel a világot gyerekszemmel. Aztán Owen egyik napról a másikra megváltozott, elcsöndesedett, befelé fordult, nem tudott aludni, zavarodottnak tűnt a mozgása és a beszéde, a szülei rá sem ismertek és aggódva próbálták megtalálni az okokat. Ez mind a kilencvenes évek elején történt, amikor az autizmus még meglehetősen negatívan szerepelt a köztudatban, így nem csoda, hogy a szülők összeroppantak a hír hallatán. Owen családja megpróbált reménysugarakat keresni, hogy fiuk teljes életet élhessen és ne legyen rájuk szorulva. Egy évig specialistákhoz jártak, kutatták a lehetőségeket, de Owen nem változott és továbbra sem szólalt meg. Majd egy év elteltével, négyéves korában A kis hableány közben megszólalt a fiú: "csak a hangodat" – ismételte Ursula szavait, mikor Ariellel alkut köt a lábakért cserébe. Ami ekkor áttörésnek látszott, az később négy éves újabb hallgatásba merült és már a szakemberek is lemondtak a fiúról. Nyolc éves volt már Owen, mikor a család rájött arra, amit a gyerek már szinte háromévesen tudott, csak kifelé kommunikálni nem. A bátyja születésnapját ünnepelték, mikor újra megszólalt: "Walter nem akar felnőni, épp úgy, ahogy Maugli és Pán Péter sem." A szülők ekkor jöttek rá, hogy a Disney az út a fiukhoz, aki az egérstúdió filmjei által értelmezi a körülötte lévő világot és ezáltal kommunikál az emberekkel.

Owen élete igazából csak ekkor indult el, nyolcévesen, amikor már a szülei is megtalálták a vele való kommunikáció útját, vagyis a Disney-filmek dialógusait felhasználva társalogni a fiúval, aki betéve tudja a stúdió összes valaha készült alkotását és sokkal jobban értette őket, a mondanivalójukat, mint kortársai. A fiú ezt később úgy használta ki, hogy Disney-klubot alapított a suliban, hogy barátokra tegyen szert és ahova nagyjából harminc hozzá hasonló fiatal járt és közösen értelmezték a filmek jeleneteit, így mindegyikük képességeit fejlesztették.

A Mesés élet már a története hihetetlensége miatt is magával ragadó, de igazán közel csak a szereplők hozzák a nézőhöz. Ott van Owen, aki autizmusa ellenére nagyon nyitott, szeret a társaság középpontjában lenni, barátságos, vidám, közvetlen és pont azok a félelmei a felnőtté válással kapcsolatban, mint bárki másnak. A bátyjának is gyerekkorában kellett megismernie az autizmust és kisfiúként kezelni azt, de idősebb testvérként kihagyhatatlan a lányokról és a szexről való diskurzus is, ami egy olyan fiúval meglehetősen nehéz, aki csak Disney-filmeken keresztül értelmezi a világot, ugyanis ezekből az alkotásokból sok (negatív) élethelyzet hiányzik, mint a szakítás, a bullying, a munkavállalás nehézségei, az önállóság, stb. De igazán mély érzelmeket a szülők jelenléte vált ki, akik mindenre úgy emlékeznek, mintha tegnap történt volna és a mai napig mérhetetlenül odaadóak a fiukkal szemben, akire nagyon büszkék is azért, amit elért és könnyes szemmel beszélnek róla. A film ereje éppen ebben rejlik, hogy annak is összeszorul a szíve, aki nem szülő vagy akinek nem beteg a gyereke. 

life_animated_dad.jpg

Owen Suskind és apja, Ron, a Mesés élet című filmben

A film nemcsak beszélőfejes interjúkat használ, hanem archív felvételeket, fotókat is és végigköveti Owen mindennapjait a jelenben, ott van vele a családja körében és a szakemberekkel való megbeszéléseken is. A fiú érzéseinek illusztrációjaként pedig a Disney-jeleneteken kívül eredeti animációs betéteket is használ, amik Owen élete előrehaladtával változnak, színesednek és nagyon átélhetően adják át a fiú lelkivilágát. Owen az iskolai megalázások hatására elkezdett rajzolni (egyébként tényleg nagyon jól), de nem főhősöket rajzolt, hanem mellékszereplőket: Jágót, Balut, Rafikit, Timont, Philoktétészt, Csészikét, a törpéket és a hiénákat, akiknek úgy érezte, hogy ő a védelmezője. Ezeket a karaktereket a saját életéből vett történetekbe írta bele, ami által pedig saját magát biztosította be és védte meg, mondhatni kialakított egy fiktív baráti társaságot, akik mindig ott vannak a bajban és sosem hagyják el egymást. Leírhatatlan mennyi érzelem van ebben az autista fiúban, aki még csak most, huszonhárom évesen lépett ki a felnőttlétbe, történetét pedig legalább ennyi érzelemmel, nagyon érzékenyen és együttérzően dolgozza fel Williams.

De nem úgy kell elképzelni a Mesés életet, mint valami szomorú, megható családi történetet. Ahogy az Origo is írta a Karlovy Vary-s vetítés után: "egy igazi érzelmi hullámvasút, amit lehetetlen sírás és nagyon sok nevetés nélkül végignézni." A film tele van vidámsággal és életszeretettel, akárcsak Owen és akárcsak a Disney-filmek. Inspirálóan hat, hogy még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetből is van kiút, nem is hinnénk milyen egyszerűen. Végülis minden emberrel való kapcsolatteremtésben a legegyszerűbb út azon keresztül vezet, amit szeret, ez pedig Owen esetében az animáció.

life_animated_13.jpg

Animációs szekvencia a Mesés életből

A Mesés életet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) lehet megnézni összesen három alkalommal, ahol a vetítések után kerekasztalbeszélgetéssel is várják az érdeklődőket.

Animációs infóvideó-sorozat indult az Indexen

A napokban indult az Index és a Concorde közös projektje, a Miértország, mely egy infóvideó-sorozat a gazdaság különféle kérdéseiről és mellyel kéthetente csütörtökönként lehet találkozni a neten.

miertorszag2.jpg

Az öt, egyenként kb. 3 perces részből álló sorozat mindegyike animációs kisfilm. Ha az előzetesből jól veszem ki, lesz stop motion, digitális papírkivágásos technikával és krétaanimációval készült, hagyományos 2D és videójátékra emlékeztető darab is. A szériát Pálfi Szabolcs rendezte (akiről épp a napokban írtunk új sorozata kapcsán), többek közt a MET-en tanult Burján Gergő animálta, a szöveget és a koncepciót Szentkirályi Balázs, az Index újságírója találta ki, a narrátor pedig Fekete Ernő színész. 

A szeptember 22-ei első részből kiderül, hogy miért nem nyomtathatnak több pénzt, a második október 6-án érkezik, ebben arról lesz szó, hogy miért nem élünk úgy, mint a nyugatiak. A harmadik rész október 20-án jelenik meg és a bankok szerepével foglalkozik, a november 3-ai negyedik kisfilm pedig azt a kérdést járja körül, hogy szükség van-e spekulánsokra, illetve kik is ők egyáltalán. Az utolsó epizóddal november 17-én lehet találkozni, ebből pedig az derül majd ki, hogy a legokosabb, ha az állam takarékos, amikor bővül a gazdaság, de bőkezű, ha rosszul mennek a dolgok. Néha pedig nagyon is jó döntés az eladósodás.

Az első rész itt, a további négy filmből előzetes az Index oldalán látható. 

A Balkon a jövő évi Cartoon d'Or-ért versenyezhet

Kihirdették a 22. Encounters Rövidfilm és Animációs Fesztivál nyerteseit és meglepetésre köztük volt egy magyar animációs film is!

Szeptember 22. és 25. között tartották a 22. Encounters Rövidfilm és Animációs Fesztivált Bristolban, ahol idén hét magyar alkotó animációja is szerepelt. Vetítették Bucsi Réka LOVE, Tóth Luca Superbia, Szederkényi Bella Vaddisznó és Áprily Zoltán Ungvár című rövidfilmjét, Dell'Edera Dávid MET diplomamunkáját, a Balkont, valamint Vácz Péter Dear John, illetve Ducki Tomek Animals című klipjeit.

Ahogy a Filmhu is írja, a bristoli fesztivál nagy múltra nyúlik vissza és az elmúlt időszakban az egyik legfontosabb animációs filmfesztivállá nőtte ki magát. Az itt díjazott filmek automatikusan jelölve lehetnek Európai Filmdíjra, BAFTA-, Cartoon d’Or- és Oscar-díjra is.

Az idei Encounters díjazottjait szombat este hirdették ki és szerepel köztük egy magyar film is. Dell'Edera Dávid Balkon című animációja a Cartoon d'Or-jelölés díját kapta, így jövőre ott lesz azok közt a filmek közt, amelyek a 2017-es Cartoon d'Or-ért, vagyis a legjobb európai animációs rövidfilmnek járó elismerésért versenghetnek. Az 1991-ben létrehozott díjat a Cartoon MEDIA európai partnerfesztiváljainak (köztük az Encounters) nyertes rövidfilmjei kaphatják, a fődíjas alkotást pedig az ősszel tartott Cartoon Forum-on hirdetik ki. Ez idén a francia Gabriel Harel Yúl and the Snakes című filmje lett, itt lehet megnézni milyen sikerfilmek közül választották ki.

Dell'Edera Dávid a Balkon című filmjét a Budapesti Metropolitan Egyetemen, az Umbrella stúdióval koprodukcióban készítette, melyre a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán nyert támogatást 2015-ben. Ezzel Dell’Edera munkája lett az első olyan MET animáció, melyet a Médiatanács támogatott.

A hatperces, 2D és 3D technikát alkalmazó film asszociatív módon szól az elidegenedésről egy fülledt nyári napon egy panelnegyedben. Bár a panelrengetegben élők ugyanabba a közösségbe tartoznak, a távolság köztük leküzdhetetlen. A lakásaikba visszahúzódó emberek mindennapi teendőikkel foglalkoznak, míg valami ki nem zökkenti őket a banális rutinból.

dell_edera_david_balkon.jpg

Dell'Edera Dávid: Balkon

A Balkon idén nyáron az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál diplomafilmes versenyszekciójában szerepelt elsőként a MET filmjei közül, ahol rögtön különdíjas is lett. A hazai premierje a miskolci Cinefesten volt nemrég, ahol szintén különdíjat nyert a legszebb képi világért a CineNewWave nevű szekcióban. Legközelebb a szeptember 29-ei Animascope-on láthatja a közönség az Átrium Film-Színházban.

balkon_encounters_by_osvath_gabor.jpg

Dell'Edera Dávid az Encounters Rövidfilm és Animációs Fesztiválon a Balkon díjával (Fotó: Osváth Gábor)

Tovább

Patrovits Tamást díjazzák a Filmtettfeszten

Patrovits Tamás animációsfilm-rendező, egyetemi tanár, fesztiválalapító veszi át idén a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle nagydíját, a Sárga Csikó-díjat.

sarga_csiko_dij_2016.jpgAz első erdélyi magyar játékfilmről elnevezett életműdíjat 2012-ben alapította a Filmtett Egyesület. Az egyesület évente tüntet ki a díjjal egy-egy olyan filmes személyiséget, aki munkásságával jelentős mértékben segíti vagy segítette a kezdő és a tapasztalt erdélyi filmesek pályájának alakulását. Az erdélyi képzőművészek – idén a nagyváradi Szép Jankó Noémi – által készített trófeával 2015 óta pénzjutalom (egymillió forint) is jár az NMHH Médiatanácsa Magyar Média Mecenatúra Programjának felajánlásával. A korábbi díjazottak időrendben: Durst György, Buglya Sándor, Muhi András és Balogh Zsolt.

Patrovits Tamás 1968-ban született Budapesten. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után 1994-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola animáció szakán szerzett diplomát a Képlények című filmjével. 1991-ben három hónapot a Halas&Bachelor Stúdióban töltött John Halas-ösztöndíjjal. 2004-ben a MANIFESZT alapítótagja, az egyesület vezetője, 2005-től az ASIFA Hungary elnöke. Szerzői rövidfilmek, illetve televíziós és online sorozatok tervezése és rendezése mellett képregényeket, karikatúrákat, illusztrációkat, animációs főcímeket, szpotokat, reklámfilmeket is készít. Jelenleg az Illyés Művészeti Akadémia szakvezető tanára. 2012-ben Orosz Anna Idával közösen indították el a budaörsi Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált. Az elmúlt évtizedben rendszeresen tartott animációs foglalkozásokat Erdélyben, főképp a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti tanszékén. Évek óta visszatérő műhelyvezető a Filmtett Egyesület nyári alkotótáborában, útmutatása alatt több tucat fiatal erdélyi filmes végzett animációs ujjgyakorlatokat, vagy készített animációs rövidfilmet. A Filmtett-táborban készült az animációkat korábban itt szedtük össze, Patrovits Tamás honlapja pedig itt található.

patrovits_tamas_orosz_anna_ida_primanima.jpg

Patrovits Tamás és Orosz Anna Ida a tavalyi Primanimán (Forrás: Primanima)

A Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlét 2016. október 5. és 9. között rendezi meg 16. alkalommal a kolozsvári Filmtett Egyesület. A rendezvény alapvetően filmszemle jellegű, versenyprogramja erdélyi magyar rövidfilmekre irányítja a figyelmet. A Sárga Csikó-díjat a Filmtettfeszt október 9-én 19 órakor kezdődő záróünnepségén veszi át Patrovits Tamás.

Forrás: Filmtettfeszt

Szeptember végén ismét Animascope!

animascope_3.jpg

Idén is lesz Animascope!

Időpont: 2016. szeptember 29. 18.30
Helyszín: Átrium Film-Színház, 1024 Budapest, Margit krt. 55.

A Budapesti Metropolitan Egyetem színes vetítési programmal és informatív szakmai beszélgetéssel várja az animációs műfaj iránt érdeklődő közönséget immár hagyományos koraőszi mustráján, az Animascope-on. Az elmúlt tanév diplomafilmjeiből és évközi gyakorlataiból válogatott anyag a szakma és a társintézmények számára is betekintést kínál a MET animációs képzésének munkájába.

A rendezvény alkalmat teremt a fiatal tehetségek bemutatkozására, a műhely szellemiségének, szándékainak közvetítésére, valamint reprezentálja azt a törekvést is, amely a klasszikus és kortárs technológia konstruktív kapcsolatában, kreatív újragondolásában képzeli el a műfaj jövőjét.

A válogatásban számos fesztiválsikert láthatnak az érdeklődők, többek között az Annecy-ban és a Cinefesten díjnyertes MET diplomafilmet, Dell'Edera Dávid Balkon című alkotását.

Az eseményt Báron György DLA Táncsics Mihály-díjas filmkritikus nyitja meg, a szakmai beszélgetést Kiss Bea rádiós újságíró vezeti.

A belépés ingyenes, helyfoglalás az érkezés sorrendjében történik. Facebook-esemény itt.

Animációs dokumentumfilmek a BIDF-en

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált (BIDF) harmadszorra rendezik meg, amiről végre mi is be tudunk számolni, ugyanis a programok között szerepel két animációs dokumentumfilm is. 

Szeptember 24. és október 2. között négy helyszínen lehet majd több tucat dokumentumfilmet nézni, melyek után közönségtalálkozót is tartanak az alkotókkal vagy meghívott szakemberekkel. Sós Ágnes, dokumentumfilm-rendező és egyben a fesztivál főszervezője a sajtótájékoztatón elmondta, hogy "a dokumentumfilm trendi, fiatalos műfaj, azzal szemben, amit sokan gondolnak róla, valójában játékfilmek ezek a produkciók valós hősökkel. A merítésben olyan rangos filmfesztiválokon szereplő alkotásokból válogattunk, mint a Berlinale vagy a Sundance Filmfesztivál." 

life_animated_9.jpg

Roger Ross Williams: Mesés élet

Az idei BIDF versenyprogramjába bekerült egy Sundance-et megjárt, majd ott rendezői díjjal is jutalmazott alkotás, a Mesés élet, mely több fesztivál közönségdíját is elhozta (Full Frame Film Festival, San Francisco International Film Festival,  Berkshire International Film Festival, stb). A film rendezője, Roger Ross Williams a 2010-es Music by Prudence című rövid dokumentumfilmért Oscar-díjat is nyert, a Mesés életben pedig egy autista fiú történetét dolgozza fel, melyben nem csak a Disney-kötődés miatt, hanem illusztratívan is megjelennek animációs szekvenciák. A BIDF másik dokuanimja, a 2010-ben készült A zöld hullám a versenyen kívüli 'Menekült' szekcióban mutatkozik be és az archív felvételek mellett rekonstrukciós céllal szerepeltet animációs részeket. A film egy megrázó erejű dokumentumkollázs, amely megpróbálja bemutatni az Iránban 2009-ben kitört Zöld forradalmat és az abban részt vevő emberek világát.

A BIDF teljes programjáról és a jegyárakról, valamint a helyszínekről a honlapon olvasható információ. 

the_green_wave_2010_2.jpg

Ali Samadi Ahadi: A zöld hullám

Mesés élet (Life Animated | r: Robert Ross Williams | 2016 | 91’ | USA)

2016. szeptember 27. l Ódry Színpad l 11.00
2016. szeptember 27. l Premier Kultcafé kisterem l 18.30
2016. szeptember 28. l Kazimír Étterem l 15.00

Owen Suskind egy hároméves, életvidám, energiával teli kisfiú, aki egyik pillanatról a másikra elveszíti beszédképességét. Látszólag nincs kiút, Owen autista. Egy napon édesapja egy Disney-rajzfilmfigura hangján szól Owenhez, mire csodák csodájára a kisfiú egy filmbéli dialógussal válaszol. Kiderül, hogy Qwen a rajzfilmek segítségével képes kommunikálni. A mindenki által ismert Disney-jelenetek egybeolvadnak életének mindennapjaival, a karakterekkel való azonosulás és együttérzés pedig segíti őt a világ értelmezésében. A fiú történetében rejlő mélyebb tartalmak nem hagyják nyugodni a nézőt: vajon tényleg az a valódi világ, amit mi annak hiszünk? Mindeközben együtt sírunk és örülünk az immár felnőtt fiúval, aki próbálja valóra váltani élete nagy álmát.

A zöld hullám (The Green Wave | r: Ali Samadi Ahadi | 2010 | 80' | Németország)

2016. szeptember 27. l Kazimír Étterem l 13.30
2016. október 1. l Olasz Kultúrintézet l 16.15
2016. október 1. l Ódry Színpad l 18.15
2016. október 1. l Kazimír Étterem l 14.00

A zöld a remény színe. És az iszlámé. Iránban a 2009-es elnökválasztás a változás reményével kecsegtetett, azzal, hogy véget ér a diktatúra. A várakozások ellenére, megdöbbentő módon, a hatalmon levő ultrakonzervatív populista Mahmoud Ahmadinejad győzött a Zöld forradalom kulcsfigurája, Mir-Hossein Mousavi elnökjelölttel szemben. A választási csalás egyértelmű volt. A fel-feltámadó demonstrációkat a kormányerők rendre kegyetlenül leverték. Magánemberek telefonnal és fényképezőgéppel készített felvételei, facebook üzenetek és blogok szövegei tanúsítják, micsoda elképesztő mértékű és erejű volt az erőszak: tömegeket vertek meg kegyetlenül, szúrtak le kíméletlenül, lőttek agyon, tartóztattak le vagy épp raboltak el. Rengetegen tűntek el örökre, nyom nélkül. Nem maradt más utánuk, csak a megszámlálhatatlan halott és sebesült, és ezzel egy új, mélységes seb keletkezett az irániak szívén.

A hétvégén debütál egy új magyar animációs széria

Pálfi Szabolcs Egy kupac kufli című, gyerekeknek szóló animációs sorozatának első két része a hétvégén debütál a tévében. 

egy_kupac_kufli_5.jpg

Pálfi Szabolcs: Egy kupac kufli

Az Egy kupac kufli első két része tavaly novemberben nyert 13 millió forintos támogatást a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán és a KEDD Animációs Stúdió gyártja. A Dániel András azonos című képeskönyv-sorozata alapján készülő széria főhőse hét mesebeli lény, a kuflik, akik hosszú évek hazátlan vándorlása után egy viharos éjszakán találnak rá az Elhagyatott Rétre. Az első két részben (Egy kupac az Elhagyatott Réten, Sose együnk gombát reggelire!) a hét elcsigázott kufli egy hideg, szeles napon a szép, zöld rét közepén egy kupacra lel, ahol mindnyájan egy barátságos kis üreget ásnak maguknak, hogy legyen hol lakniuk. Másnap reggel, miután éhesen kelnek fel, Pofánka javaslatára gombát keresnek reggelire, de az ötlet sajnos nem válik be, Pofánka már az első harapás után léggömbbé változik.

A sorozat hangkulisszáiba Alpár Balázs honlapján lehet belehallgatni, aki a film zörejeiért és zenéiért felel. Az oldalon hallható például a széria vicces főcímdala, melyben Scherer Péter rappel, de további érdekességek is szerepelnek a zörejezéssel kapcsolatban, például hogy a kufliüregek ásásának imitálására a zsemlemorzsa- és rizskészletet tartalmazó edényekben turkáltak fém késekkel. 

Pálfi Szabolcs 1974-ben született Budapesten. A Magyar Iparművészeti Egyetem (ma MOME) Vizuális Kommunikáció Tanszékének animáció szakirányára járt, ahol többek közt Bánóczki Tibor és Csáki László volt a szaktársa. 2003-ban diplomázott A busz (Sárgabusz) című kilencperces áldokumentumfilmjével, melyben "egy falusi buszmegállóban várakozó népség magnóra vett 'talált' szövegei adják a dokumentarista alapszövetet, meglehetősen bizarr kontrasztba kerülve a napsütötte idilli táj rajzával."

Az Egy kupac kuflit szeptember 24-25-én vetítik az M2-n, online itt lehet majd nézni.

Egy kupac az Elhagyatott Réten | M2 | szeptember 24. szombat 9.15
Sose együnk gombát reggelire! | M2 | szeptember 25. vasárnap 9.15

egy_kupac_kufli_1.jpg

Pálfi Szabolcs: Egy kupac kufli

Forrás: Médiatanács | Médiatanács blog

Egy elítéltről szóló dokumentumfilm lett a CineFest legjobb animációja

Ma este hirdették ki a 13. Jameson CineFest nyerteseit, ahol többek közt animációs alkotásokat is díjaztak.

Idén az animációs versenyszekcióban 12 film szerepelt, köztük két magyar darabbal: Andrasev Nadja MOME Anim diplomamunkájával, A nyalintás neszével, valamint Kőszegi Tamás The Copyist című rövidfilmjével. A kategória fődíját a miskolci kötődésű Dargay Attila után nevezték el, ezt idén Steve Bache, Mahyar Goudarzi és Louise Peter négyperces, rotoszkópos technikával készült alkotása, a Szemet szemért című animáció nyerte. Az animációs dokumentumfilm egy amerikai elítélttel, Frederick Baer-rel való interjú alapján készült, aki az indianai állami fegyházban több mint egy évtizede vár a kivégzésére gyilkosság és erőszak miatt. Az interjú eredeti verziója egyébként megtalálható youtube-on, ennek a hang- és képanyagát használták fel az animációhoz.

A zsűri indoklása: "A gyilkos szemével történő gyilkosság bemutatásának drasztikus, mégis letisztult dokumentumszerű megrajzolásával megteremtett filmalkotásban az ember által kioltott ember kicsurgó vérében történő erkölcsi megtisztulás megvalósítását, az animáció realista jellegű, mégis kifinomult képzőművészeti igényű alkalmazását honorálta a zsűri a díjjal."

eye_for_an_eye.jpg

Steve Bache & Mahyar Goudarzi & Louise Peter: Szemet szemért

A Cinefest idén először hirdette meg a CineNewWave versenyprogramotmelyre Magyarországon élő 18 és 35 év közti fiatalok nevezhettek 2015-ben vagy később készült, maximum 30 perces alkotásokkal, és elsősorban magyarországi filmes képzéssel foglalkozó intézmények vizsgafilmjeit, vagy az oktatás során készült munkáit várták a szervezők. A rendezvény indulása óta kiemelt céljuk az új hangok keresése, akikre aztán később hosszú távon oda lehet figyelni, a CNW-vel pedig a fiatal magyar rendezőtehetségeket szerették volna megismertetni a fesztivál közönségével. Ebbe a blokkba  végül 17 film került, köztük négy animációval: két elsőfilmmel (Tóth Luca: Superbia, Bucsi Réka: Love) és két diplomafilmmel (Dell'Edera Dávid: Balkon, Kántor Péter: Ujj a ravaszon).

A CNW kategória győztese egy élőszereplős film, Hartung Attila SZFE-s diplomafilmje, a Mindig csak lett, de emellett különdíjat is osztottak a legszebb képi világért, melyet Dell'Edera Dávid MET-en készült diplomamunkája, a Balkon kapott. A hatperces, 2D és 3D technikát alkalmazó film asszociatív módon szól az elidegenedésről egy fülledt nyári napon egy panelnegyedben. Bár a panelrengetegben élők ugyanabba a közösségbe tartoznak, a távolság köztük leküzdhetetlen. A lakásaikba visszahúzódó emberek mindennapi teendőikkel foglalkoznak, míg valami ki nem zökkenti őket a banális rutinból. A Balkon idén nyáron az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál diplomafilmes versenyszekciójában is különdíjas lett, a hazai premierje pedig a miskolci Cinefesten volt.

A zsűri indoklása: "Az emberi élet fáradhatatlanul manipulatív hétköznapjaiból a kivezető utat kereső ember, az egymásrautaltságban az egymásra tekintéssel megteremtett emberi méltóság bemutatásának, a részletgazdag magas művészi igényű animáció alkalmazásának elismerésért."

dell_edera_david_balkon.jpg

Dell'Edera Dávid: Balkon

Forrás: MTI | Origo Filmklub

Egy francia animáció lett Európa legjobbja

A Cartoon d’Or Európa legrangosabb animációs díja, melyet a CARTOON Média Program, a Kreatív Európa által támogatott Európai Animációs Film Szövetség évente ítél oda és mellyel 10.000 eurós pénzjutalom is jár. Az 1991-ben létrehozott díjért a Cartoon MEDIA európai partnerfesztiváljainak nyertes rövidfilmjei versengenek az elmúlt évből, a fődíjas alkotást pedig az ősszel tartott Cartoon Forumon hirdetik ki.

yul_et_le_serpent_1.jpg

Gabriel Harel: Yúl and the Snakes

A Cartoon d'Or-ra nevezett alkotásokból idén 5 rövidfilmet jelöltek díjra, melyeket levetítettek a Cartoon Forumon is, hogy az öt alkotót és filmjeiket népszerűsítsék. 2016-ban a spanyol Daniel Martínez Lara és Rafa Cano Méndez Alike, a dán Sunit Parekh Machine, és három francia alkotó, David Coquard-Dassault Peripheria, Marie-Christine Courtès Under Your Fingers, valamint Gabriel Harel Yúl and the Snakes című rövidfilmjét válogatták a döntőbe. 

A Clément Calvet producerből, Mark Burton és Alessandro Rak rendezőkből álló zsűri ebből az ötösből választotta ki végül a győztest, a Yúl and the Snake című 13 perces animációt. A filmben a 13 éves Yúl elkíséri bátyját egy illegális bizniszre Mike-kal és erőszakos haverjával, Dogo Argentinoval, ám amikor a dolgok rosszra fordulnak, egy titokzatos kígyó tűnik fel a színen.

A díjátadót szeptember 15-én tartották Toulouse-ban. A korábbi évek Cartoon d'Or-nyertes animáció itt találhatók.

Forrás: Cartoon MEDIA

Animációs coming-of-age katasztrófafilm a láthatáron

Talán túl hamar kiáltották ki az amerikai kritikusok a Kubo és a varázshúrokat az év animációjának, ugyanis úgy tűnik máris lepipálták. A napokban vetítették a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a képregényes szcénában már ismert alkotó, Dash Shaw első egészestés animációját, a My Entire High School Sinking into the Seat, melyről azóta egyre több helyen zengenek ódákat az egyedisége, bátorsága, humora, pimaszsága, abszurditása és személyessége miatt.

my_entire_high_school_sinking_into_the_sea_3.jpg

A legtöbb helyen úgy jellemzik a filmet, mintha John Hughes munkásságát ötvözték volna az 1972-es Poszeidon katasztrófával. Shaw a saját tinédzserkori élményeit filmesítette meg benne, de a valóságot fantáziavilágba ontva. A történet egy kaliforniai gimnáziumban játszódik, ahol a másodikos főhős, Dash és legjobb barátja, Assaf a suliújságot írják és mivel annyira panganak a hírek, ezért kicsit felturbózzák a lapot mindenféle túlzó álhírrel és spekulációval, például az iskolai szekrények kísértettörténeteivel és hasonló badarságokkal. Mikor a suli irattárában kutat Dash, rátalál egy dokumentumra, mely szerint a gimi épülete nem felel meg az építési törvénynek a katasztrófahelyzetek tekintetében, amiről próbálja is figyelmeztetni iskolatársait, de mivel annyi valótlanságot hordtak már össze az iskolai lapban, senki nem hisz neki. Aztán persze bekövetkezik a legrosszabb: egy földrengés a tengerbe löki a gimi épületét és elszabadul a pokol.

A film több ponton is szép allegóriája a serdülőkornak: például a gimi épületének minden szintje egy-egy évfolyamé, így a cél, maga a tetőre jutás is a gimi elvégzését mutatja be és teszi mindezt katasztrofális körülmények (bébicápák, medúzák, angolnák, a gyűlölt iskolatársak és megannyi probléma) között, vagyis szó szerint tényleg túl kell élni ezt a szitut, azaz magát a gimit, ami ezek nélkül is eseménydús és próbatételekkel teli feladat. És persze a viharos gimis szerelmek, a brománcok, a féltékenykedések, a kínos szituk, a gimis archetípusok és a furcsa tanárarcok sem maradhatnak ki a cselekményből. Vagyis mi másról szólna egy coming-of-age katasztrófafilm, mint a barátság sokrétűségéről és hogy néha könnyebb álmodozni, mint a felnövés gondolatával megküzdeni.

Shaw egy interjúban elmondta, hogy a film gyakorlatilag az egyszobás lakásuk konyhájában készült és nagyrészt a felesége és ő rajzolták, de persze felkért több alkotót is a folyamathoz, akiknek a stílusa illett az elképzeléseihez. Már a film elején is olvasható a figyelmeztetés, hogy a mozi epilepsziás zavarokat okozhat, aminek adnak is az alkotók a vibráló, pop-artot imitáló, vízfestékkel és tintával rajzolt képekkel, melyek nagyon expresszíven jelenítik meg a nyughatatlan fiatalságot. Shaw azt akarta elérni a My Entire High School Sinking into the Sea-ben, hogy látszódjon a függetlenfilmes forma, vagyis hogy az esztétikum és a költségvetés valóban összefügg és ez egyáltalán nem baj.

my_entire_high_school_sinking_into_the_sea_2.jpg

A rendező a coming-of-age történet katasztrófafilmmel való összemosásának ötletéről is mesélt egy interjúban. Még gimis volt, mikor látta a Titanicot, ami után az unalmas sulis hétköznapokat azzal dobta fel, hogy elképzelte, ahogy a sulit elárasztja a víz és mindenkinek menekülnie kell. Shaw szerint például az Akira a világ egyik csodája, amely amúgy sokkal több katasztrófát mutat be, mint bármely más film. Majd hozzátette, hogy bár nem igazán katasztrófafilmek, de sok anime játszódik iskolában, amit megtámad egy szörny, a Sailor Moon-tól kezdve a Urotsukidoji-n át az Assassination Classroom és a Drifting Classroom-ig, sőt utóbbiban még egy portálon is átmennek és egy másik dimenzióban támadják meg a sulit a szörnyek. Ugyanakkor a filmben a valós tinédzserkori élményeit is szerette volna megjeleníteni és személyessé tenni, de mindezt egyfajta álomvilágban kibontva, stilizálva, hogy inkább érzéseket közvetítsen. Mivel az egész filmet a főhős, Dash szemszögéből meséli el, ettől a néző úgy érezheti, hogy ez az egész a fiú fantáziájának szüleménye. Így ebben az odüsszeiában szürreális és valós helyzetek keverednek, bemutatva a felnövés nehézségeit, amit vizuálisan is megtámogatnak az élénk színekkel, formákkal és a sokféle animációs stílussal és technikával (rajz-, vízfesték-, tinta- és kollázsanimációt is használtak az alkotók).

my_entire_high_school_sinking_into_the_sea_5.png

A Filmmaker Magazin kérdésére, hogy animációs szempontból mi vagy kik inspirálták Shaw-t,a rendező azt válaszolta, hogy elsősorban a limited animation (Astro Boy széria, Speed Racer és a Robotech sorozat korai darabjai), az a fajta sík mozgás, limitált kifejezési módszerek és markáns kompozíciók, amik ebben megjelennek. Viszont most, hogy már kész a film, úgy látja, hogy inkább Ralph Bakshira vagy a korai Tim Burtonre emlékeztet.

my_entire_high_school_sinking_into_the_sea.jpegA hősöknek olyan neves színészek adják a hangjukat, mint Jason Schwartzman, Lena Dunham, Reggie Watts, Maya Rudolph, Margo Martindale, Susan Sarandon, Alex Karpovsky és John Cameron Mitchell. Érdekesség, hogy Schwartzman és Dunham egyik kedvenc képregényalkotója Dash, akinek munkáit már azelőtt ismerték, mielőtt találkoztak volna vele, így nem volt nehéz rávenni őket a szinkronszerepre.

Az Indiewire kritikusa szerint ugyan korántsem olyan mély Dash filmje, mint a Bottomless Belly Botton című képregénye, mely sötét humorral mutatja be egy család válását, és a filmbeli hősök viszonyai is inkább túlzóak, valamint a látvány sokszor erőteljesebb a tartalomnál, ennek ellenére messze a legeredetibb animációs filmnek tartja az idei felhozatalból a My Entire High School Sinking into the Sea-t, melynek legnagyobb előnye a cselekménye gondtalansága, amelyben bármi megtörténhet.

A No Filmschool oldalán elég érdekes interjú olvasható arról, hogy hogyan zajlott a készítés folyamata, amiben Shaw rettentő aprólékosan meséli magát a gyártást.

A My Entire High School Sinking into the Sea-nek még sajnos nincs külföldi premierdátuma, de addig nézzük meg Shaw egy korábbi (hétperces) animációját, amit a Sigur Rós nevű együttesnek készített.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu