Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Naná, hogy kommunisták törnek borsot a magyar szuperhős orra alá

Villámposzt a Hunor című szuperhősös rajzfilmsorozat első részéről

2017. július 13. - Kránicz Bence

A szuperhősöknek hagyományosan semmi közük a magyar filmhez. Az amerikai szuperhősképregény harmincas évek végén népszerűvé váló műfaja nálunk csak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján jelenhetett meg az aktuálisabb Pókember- vagy Batman-füzetek magyar fordításaival. A szuperhősfilm, amely gyerekeknek szóló mozisorozatoktól tévés produkciókon át a nagy költségvetésű hollywoodi darabokig gyakorlatilag a képregényes műfaj megjelenésétől az amerikai filmben is jelen volt, nálunk nyilvánvalóan sosem volt része a filmes kínálatnak.

hunor_01.png

Koós Árpád & Klingl Béla: Hunor

Egyetlen területe van a magyar filmnek, amely motívumok szintjén merített  a szuperhőstörténetekből, ez pedig a hetvenes-nyolcvanas évek animációs filmje. Lúdas Matyi álruhái, János Vitéz fantasztikus vagy Fehérlófia mitikus kalandjai egyaránt szemlélhetők a szuperhőstörténetek nézőpontjából, a Macskafogó Grabowskija pedig gond nélkül szuperhősnek tekinthető (emlékezzünk csak fényképezőgép-szemeire vagy bizarr mód üreges mellkasára).

A rendszerváltás után képregényekben és rövidfilmekben is születtek próbálkozások a magyar szuperhős meghonosítására. Részletesebb kifejtés helyett hadd utaljak csak a téma két variációjára, amelyek a Hunor című rajzfilmsorozatnak is előképként szolgálhattak, méghozzá az államszocialista múlthoz való kapcsolódás miatt. Pálfi György a 2002-es Táltosember Vs. Ikarusban egyszerre láttatta mitikus, isteni-fantasztikus lénynek és a szocialista múlt kísértetének Daedát, a magyar szuperhős ellenfelét. Emlékezhetünk, a főgonosz az Ikarus buszokat vonta irányítása alá, így kapcsolódott össze Pálfi paródiájában mitikus és reális múlt, illetve játékosan mitizálódott a rendszerváltás előtti, immár letűntnek tekintett időszak (erről bővebben itt írtam).

hunor_02.jpg

Koós Árpád & Klingl Béla: Hunor

A 2015-2016-ban megjelent Titánember című képregénysorozat szintén a szocialista múlttal kötötte össze a címszereplő eredettörténetét: a magyar szuperhős egy titkos szovjet kísérlet eredményeként született meg, majd felnőttként egy olyan, Uljanov nevű (!) üzletemberrel-politikussal kell leszámolnia, aki agykontrollal akarja az újkommunizmus zászlaja alá terelni Magyarország, majd a világ lakosságát. Juhász-Nagy Gábor és Vadas Máté erősen társadalomkritikus és aktuálpolitikai utalásokkal terhelt munkáját zavaros ideológiája és olykor félamatőr megoldásai ellenére is mindenki figyelmébe ajánlom.

Szuperhős is, agykontroll is, sőt még kommunizmus is van a legújabb magyar szuperhősös animációban, a Hunor című sorozatban. A visszavonult hős kénytelen ismét csatasorba állni, miután egy különleges telepatikus képességeket szerzett munkás az egész országot rendre és fegyelemre akarja nevelni. Koós Árpád és Klingl Béla szériája a pilot alapján szintén a társadalomkritikus hazai szuperhőstörténetek közé sorolható. A Hunorban egyértelmű, hogy a jelenkori Magyarország élhetetlen fertő, ahol nyoma sincs már a szolidaritásnak. Ám az ezzel szembeállított, az előző, paternalista rendszerre emlékeztető utópia – amelyet a leegyszerűsített, kevés színnel dolgozó képi világ is idéz – sem tűnik jobb megoldásnak. Varázstalan korban és helyen élünk, a jobb világ megteremtése illúzió, a szuperhős legfeljebb rokkantnyugdíjas lehet – ezekkel a kiábrándító tanulságokkal szembesülünk rögtön az első részben. Kíváncsi vagyok, milyen irányba megy tovább a sorozat.

süti beállítások módosítása