Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Mi sem tudunk a kozmosz nélkül élni

2016. február 13. - Herczeg Zsófi

A napokban felkerült a netre Konstantin Bronzit We Can’t Live Without Cosmos című animációja, mely szentimentális módon mesél két asztronauta egész életen át tartó elszakíthatatlan barátságáról. Bronzit a New Yorkernek azt mondta a filmről, hogy nem az űrprogramról és nem is a barátságról szól elsősorban, hanem a magányról, az emberek közötti szoros kapcsolatokról. Arról, hogy az ember nem képes anélkül létezni, hogy néha ne lépne ki a társadalomból (akár fizikai, akár mentális értelemben). A történet ötlete álmában jött, ezt a pillanatot pedig a film közepén láthatjuk is – csak azt nem árulta el Bronzit, hogy melyik ez a konkrét pillanat.

A We Can’t Live Without Cosmos-t korábban az Anilogue versenyprogramjában lehetett látni, de végül nem kapott elismerést a fesztivál zsűrijétől. A negyedórás animációt másik négy filmmel együtt Oscar-díjra is jelölték, a nyertes a február 28-i átadón derül majd ki.

A film itt látható, és ugyan a mi régiónkban nem elérhető, de egy pár kattintásos a böngészőkiegészítők adta rátermettséggel könnyen áthidalható ez a probléma.

A magány helyett mi most az űr témával kapcsolatban gyűjtöttük össze néhány kedvenc animációnkat, mert mi sem tudunk a kozmosz nélkül élni (bár mint látni lehet, elég erős asszociáció van az űr és a magány kérdése között).

Jake Armstrong filmje maga a nosztalgia: olyan sci-fi klasszikusokat idéz, mint a Forbidden Planet vagy Twilight Zone, amit megspékel némi Bolondos dallamok szörnyhumorral. 

Az űrfilmek szeretnek eljátszani a magány témájával, amihez a végtagok spontán elvesztése is hozzájárulhat.

Ez egy videoklip, ami geometrikus és biológiai formákkal, valamint retró színekkel próbálja feldolgozni a világ keletkezésének titkát.

Stop motion animáció arról, hogy az űrben minden ragacsos. Minél nagyobb, annál ragadósabb. 

Malcolm Sutherland 2009-es filmje, a The Astronomer's Dream színesebben és aprólékosabban mutatja be egy éhes asztronauta álmát a saját tudatallatijának szürreális ételláncolatáról. Az Umbra ezzel szemben sokkal fakóbban és egyszerűbben, mégis érzékenyebben jeleníti meg a központi problémát, a magányt.

Az univerzum bolygóinak lakói nem egyformák és minden csak nézőpont kérdése: akinek egy lépés csak a haladást jelenti, az másnak maga lehet a földi katasztrófa.

Mit tesz az űrben egyedül lévő asztronauta, ha unatkozik? Zörejzenél!

Felvidéki Miklós űrrókája már végigszáguldott a magyar online médián, de bármikor újranézzük. A másnapos róka is szemtanúja volt a hatvanas évek legnagyobb lépésének.

Lei Lei animációja is szorosan kapcsolódik Bronzitéhoz, ez is az emberi kapcsolatokról és a magányról mesél kozmikus keretben, bár ő inkább a melankóliára és az emberek közötti szimpátia hiányára helyezi a hangsúlyt.

Pszichedelikus animáció a Kraftwerk 1974-es számához. Nem promóként készült, csupán diplomafilmje volt ez Roger Mainwood-nak, aki sosem konzultált erről az együttessel. 

Ez az interjúra készített film a The Royal Institution A Place Called Space sorozatának első darabja, melyben az űrkutatás emberiségre tett hatását vizsgálják. Ebben a videóban az első brit asztronauta, Helen Sharman mesél, de van egy animáció Carl Sagan 1977-es előadásáról is, melyben az űrkutatásról és űrutazásról beszél.

Az első űrkutyáról, Laikáról készült pár animáció, ezek nagy része azt helyezi középpontba, hogy szegényt nem tervezték visszahozni a Földre, így kitaláltak egy sztorit Laika űrodüsszeiájához. Itt például azt, hogy az antropomorfizált állat választás és remény nélkül vág az útnak.

Selena Picque diplomafilmje atmoszférateremtésben erős, végig lúdbőrzik az ember háta ezen a kísérteties hangsávon és az ismeretlen bolygó félelmetes látványán, melynek kettőse az Alien-filmek nyomasztó és hátborzongató jeleneteit idézi.

A Backstreet Boys egyik legismertebb száma kicsit keményebben és karcosabban szól ebben az animációban, ami tele van abszurd és giccses elemekkel. "A glamanimated space opera.

Ha a Deep Space már elérhető lenne online, minden bizonnyal itt szerepelne. A film egy asztronauta első intergalaktikus bevetéséről szól, melynek célja, hogy eddig ismeretlen fajokat kutasson fel, nem sejtve, hogy ezek az élőlények új szokásokkal is megismertetik.

süti beállítások módosítása