Amúgy fogalmam sincs. Illetve annó, a főművének megtekintését követő elájulás után felkeltemben utánanéztem, ki ő, mit csinált még… de persze aztán elfelejtettem. Nem azért, mert szerintem nem a legfontosabb alkotó ma az animációban. Mert az. Hanem csak mert nem úgy hívják hogy Kis Béla, vagy Laser John. Na jó, lehet ezzel vitatkozni. Hogy tényleg olyan szuper-e, amit csinál, és hogy a Mind Game benne van-e minden idők 5 legfontosabb egészestés animációs filmjében. Szerintem igen. Illetve akiket ismerek és végignézték, azok egyértelműen bólogatnak a képzeletemben.

Zsófi, aki csinálja a blogot, és beszéltük hogy írhatnék, például nem tudta végignézni. De ez részben érthető. Ez egy anime. A japán animékről sok rosszat lehet mondani, meg gondolni, pláne ha az ember nem ismer komolyabb alkotásokat. De most kicsit tegyük félre előítéletünket, aminek a címkéjén ez van: "Az animében csúnya, nagyszemű figurák ordítoznak japánul japán dolgokról, de a tébláboló palota az jó." Más általánosításokat is meg lehet fogalmazni az animékről. Például: Az anime általában nem fogja meg a kezedet az elején egy felirattal a galaxis politikai helyzetéről, hogy utána az első kocka után kikapcsolt aggyal hátradőlhess, mert tudod hogy mi fog történni a végén. Általában egy fura kettősség figyelhető meg, hogy ugyanis a párbeszédek helyenként bugyuták, de az egész sztori dramaturgiája, meg a filmnyelv nagyon érett, komplex és kísérletező. Na ez igaz a Mind Game-re is. Még egyszer nagy betűkkel:

MIND GAME

Szeretek először mutatni valakinek egy jó filmet, amire azt mondja, hű! Ha csak egyvalaki elolvassa ezt, és pont már végzett az aheti vókingdeddel, de adóbevallást vagy erkölcstanházit kéne írnia, és ahelyett – egyszer élünk – elkezdi nézni a Mind Game-et, már megérte ma kiugranom az ágyból.

A Mind Game egy korszakalkotó mű. Biztos mind emlékszünk, amikor a Ponyvaregény után, de miket beszélek, még most is, minden filmkedvelő bölcsész ismerősünk csöpögő nyállal, kultúrzombiként olyanokat hörög egy fröccs mellett, hogy "hagyma-szerű dramaturgiai szerkezet". Leolvadt az agyuk, mert láttak egy tudatosan felépített filmet. A keleti filmművészetben ennek nagyobb hagyománya van, mint a nyugatiban. Általában elég sok anime építkezik okosan, de mégis expresszív módon. A tudatosság meg a költői megközelítés nem válnak szét ennél a filmnél se. De a Mind Game kábé a legbátrabb egészestés film, ami a történetvezetést illeti. Már azok közül, ami még embereknek készült. Tulajdonképpen az élet nagy kérdéseiről filozofál, elég bölcsen, pszichedelikus, tarka akciójelenetek mentén. Szerelem, élet, halál – ahogy az Ef Zámbó számban van. Csak mélyebben.

Ja meg még valami. Nem bírom a műértelmezéseket, csak el akartam mondani, mennyire kurvajó ez a film, és nézzétek meg! De ez a vesszőparipám. A hős útja, meg a jó és a gonosz harca. Valaki szereti a filmeket, amiben ezek már a forgatókönyvíráskor iránymutató alapelvek. Mások szerint ezek eszközök, amik a film megértését, elemzését segítik. Egy modell, amivel leírhatjuk, hogy mit is láttunk, ha épp ez a heppünk. Vagy a szakmánk. De hogy őszinte legyek, én síkideg vagyok ezektől a baromságoktól. Meggyőződésem, hogy azok a filmek, amik ezeknek a fekete-fehér mítoszoknak a mentén születnek, károsak. Generációk nőnek föl úgy, hogy ezek a jóésrosszharcolegymással filmek megerősítik a szar erőszakos kategorizáló, kizáró beidegződéseiket. És hajlamosak lesznek fekete-fehérben látni a világot. Öldökölni meg gyűlölködni. Minek így stoppolni a tudat evolúcióját? Na jó, egy kicsit elragadtattam magam. De ha ez mind bullshit is, azért az tuti, hogy a recept alapján felépített filmek unalmasak. De ez nem. Nézd meg! Direkt nem szpojlereztem. Na jó ennyit erről.

MASAAKI YUASA

Ja, igen. Bocs, hogy először a Mind Game-nek nyaltam be tövig, és csak most kezdek el csöpögtetni további infókat Masaaki Yuasáról. De azokra is gondoljunk, akik megunják a cikket a közepén és továbbklikkelnek. Ha megnézik a Mind Game-et, úgyis utánanéznek a faszinak és megtudják mindazt, amit én tálcára kaparok itt nektek. Vagy nem. De ne vegyük már el tőlük az esélyt a szórakozásra. Csak mert épp néznének egy kis pornót műelemzések olvasása helyett.

Szóval ez az arc egy animátor. Illetve egy animációs filmrendező. Mint én. Csak sokkal jobb. A rajz és animációs stílusa jó értelemben mérgezi a francia animációs egyetemek krémjét. Viszonylag csomó, nem is szar klónja potyog ki a neves sulikból. Ami még mindig nem sok, hisz az animációs iparról beszélünk. A magyar kortárs alkotók közül Turai Balázs és Sebesvári Soma, akiknek a munkáin leginkább érezni a hatását. Na jó, ezeket az arcokat csak azért ismerem, mert szakmabeli vagyok, de ha valaha ismertek lesznek, szerintem joggal, akkor majd meglátjátok miről pofázok. Talán Balázstól láttátok az Oligarchiát, ami egy politikai szatíra sorozat. Nézzétek meg, ha érdekel a kortárs magyar animáció! (Pláne, hogy én is rajzoltam egy részt belőle.) Nem is tudom, ezen a blogon mér nem említik korábban. Vagy lehet hogy említik. Nem klikkeltem vissza. Persze Masaaki mangákon és japán dramaturgiai hagyományokon alapuló filmnyelvi mélységeit közel sem sikerül leutánozni kawai kontinensünkön. Rajzi megoldásai, a figurák, a mozgásanimációi szuperül jellegzetesek. Bár állandóan tartja a karaktereket, mégis megvan az a rugalmasság a figurái pózaiban, hogy pusztán a  karaktertervek alapján egy mezei rajzoló nem tudná előállítani. Mindig van benne valami plusz kifejező izé. Na jó, rajzokról nem lehet beszélni, de nézzétek meg ezt a trippet:

Talán a Tekkonkinkretet láttátok. Az a leghagyományosabb vizuálja. Egy egészestés mese az ártatlanság elvesztéséről a Studio 4C-től, akiknek általában dolgozik. Meg még mit lehet nézni? Ja igen, sorozatok. A teljesség igénye nélkül:

Kemonozume – Első blikkre egy szörnyvadászos minisorozat. De ez a Mind Game mellet a legszélesebb rajzstílusspektrumban csalinkázó műve. Festményanimációs betét, hagyományos nagyszemű anime, meg még egy csomó minden használva van, persze a koncepciónak aláfeküdve. Ami meg egy tarantinós hatású yakuza-jelenetekkel telepakolt egzisztencialista, mágikus realista szerelmi történet. Ezt már ő is rendezte.

Kaiba – Hát ez meg egy sci-fi és fantasy között mozgó szupernagy ívű dráma. A cuki figurák ellenére a sztori olyan komoly, hogy rendesen megkönnyeztem azt a részt, amikor kiderül számunkra hogy a genyó mért genyó a soriban. Kihagyhatatlan! (Bocs, ha megnézted, és neked nem.)

Ping Pong – Egy sorozat amiben pinyóznak. Na de hogy! Így.

Tatami Galaxy – Hát ezt még nem láttam. De mindenki tukmálja, aki ismer engem meg Masaaki munkásságát. Úgyhogy ha megírtam ezt a posztot, az lesz a következő.

Rendezett egy Adventure Time epizódot is. A CN szerelmeseinek mondom.

Ezek a filmek nem gyerekfilmek. Tele vannak szex-szel meg erőszakkal. Szóval ne ültessük le a gyereket a monitor elé, ha berakjuk. Vagy ha te vagy a gyerek, akkor ne reklámozd a szüleidnek, hogy mit nézel és hogy itt olvastad. Na ennyi. Remélem kedved csináltam ezzel a kis kedvcsinálóval. Az életrajzi baromságokat keressétek ki a wikipédiáról. Ja, amúgy ő az: